Az első tengeri kajakozás szinte véletlenül kezdődött el. 2002-ben már nyakig szerelmes voltam a vadvízi kajakozásba, és biztos voltam benne, hogy nincs jobb dolog nála a világon. (Legalábbis közép Európában). Már abbahagytam miatta a kenuzást, a jégkorongot és a görhokit. Nagy elánnal belevetettem magam a külföldi folyók megismerésébe, és mindenáron polietilén kajakokat szerettem volna importálni.

Így került be a boltomba az egyik legjobb francia tengeri kajak az RTM Ysak.
Nézegettük egymást sokáig, nagyon sármos jószág, aztán úgy döntöttem, mégsem lehet úgy tengeri kajakot árulni, hogy az ember nem csinálja.

EL KELL menünk Tengeri Kajakozni!
Ekkor már 26 éve volt a kezemben evező, de tengeren sohasem eveztem. 3 éve vadvízi kajakoztam is , egészen jól ment, de a tenger az más lehet. Szerencsére volt egy barátom a CSASZI( Császár Gyula), aki addigra bejárta a fél Adriát. Így az első túra vezetésére őt kértem meg.

Az első helyszín természetesen nem lehetett más , mint a Bernard Shaw által is misztifikált Kornatti Nemzeti Park. Isten ezt állítólag sóhajokból, könnyekből, és lehelletekböl teremtette.
A túrára én szerveztem a csapatot, voltunk vagy 20-an és végig is kísért minket a tudatlan pionírok szerencséje. Végig gyönyörű napsütés volt, szél nélkül, és annak ellenére, hogy a Kornattokon csak a Telascica öbölben lehet hivatalosan aludni, sehol nem volt gond.

Igazi tengeri sivatag, annak az embernek tetszik ez a túra, akinek a sivatag is tetszik. Igazi mélykék színben elsüllyedt csontfehér sókupacokat látsz egész héten. Nem állítom, hogy megunhatatlan, de a látvány lebilincselő. Blue & white.

Figyeltem Csaszi túravezetését, közben gondolkodtam rajta mit csinálok majd másképpen.
Csaszi igazi déli emberhez méltóan, sokat büfézett, a legnagyobb forróságban inkább lebzseltünk, forró török kávét ittunk, vagy hűs horvát söröket…

Rájöttem , a szállás keresés külön bája , értéke, és izgalma a tengeri túrázásnak. Ez a vadvízi kajaktúráknál, vagy egy felső Tisza túránál nem feladat, egyszerű ügy. Csodás helyeken aludtunk és ébredtünk.

A Telascica öbölben Öcsivel felmásztunk a délnyugati szikla tetejére 50 méterrel a tenger fölé. Hihetetlen a kilátás onnan, kicsit cúgos a szikla, de a napfelkelte látványai , minden megérnek.
Aludtunk Lucica templom tövében a lakatlan tájon, Zut sziget tetején, mert az partjain alig van vízszintes terület , a tetején viszont 10 méteres vízszintes kölapok várnak. Aludtunk Piskera jachtkikötőjében, egyedül itt volt bolt és éjszakai jacht élet, és persze hihetetlen eldugott és pici és romantikus részeit láttuk meg a szigetvilágnak.
Ezek az igazi túrák, igazi nomádtúrák, megtanulja az ember itt, hogy milyen kevés kell a boldogsághoz.
Élni és aludni a csillagok alatt, ahogy Márai írta..

A Tisza túra szelídségre tanít, a vadvízi kajakozás önismeret re és kontrollra, a tengeri túrázás pedig arra mekkora pont vagy a világon..és milyen jó érzés felfedezni dolgokat magad.

A következő évtől megterveztem, hogyan fogom végig evezni az Adria szigeteit, majd később a Jón tenger szigeteit, és észak Olaszországot.

A legjobb útvonalakról írok egy kicsit , és felteszem néhány képet, hogy ötletet adjak azoknak akik elkezdik ezt a fenséges dolgot.